A csermely halkan zúgott, hol útja völgyre nyílt, Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant, mint a nyíl. Oly tisztán, szépen látszott, én csendben ültem ott, A vízben vígan játszott, és messze csillogott. A vízben vígan játszott, és messze csillogott.
Rút, álnok lesben állva egy férfi nézte őt, Nagy horgászbottal várta, a hal hogy arra jő. A tiszta vízben, véltem, itt nem lesz semmi baj, Így meg nem fogja véle, hisz látja őt a hal. Így meg nem fogja véle, hisz látja őt a hal.
A horgász cselre készül, mert unja már A csermelyt, felzavarja s na lám amire várt, Már húzza tépi horgát a végén a végén ott a hal, Jajj miért hogy mindig jól jár mindig célhoz ér ki csal. Jajj miért hogy mindig jól jár mindig célhoz ér ki csal.
...csak Mandy Ramonnal nyomjuk back to back...
Várom további Bartók balinok és Petrovics jászok felbukkanását
Bocsi, detélleg
(OK spunkgya, lassanként felveszem a fonalat, ez a későnjövés átka. Persze addig be is foghatnám a bagólesőmet, ugyebár...)
Ez mondjuk nem Strauss, hanem Schubert, de nem is az itten a legnagyobb baj, kéremszépen...
A csermely halkan zúgott, hol útja völgyre nyílt,
Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant, mint a nyíl.
Oly tisztán, szépen látszott, én csendben ültem ott,
A vízben vígan játszott, és messze csillogott.
A vízben vígan játszott, és messze csillogott.
Rút, álnok lesben állva egy férfi nézte őt,
Nagy horgászbottal várta, a hal hogy arra jő.
A tiszta vízben, véltem, itt nem lesz semmi baj,
Így meg nem fogja véle, hisz látja őt a hal.
Így meg nem fogja véle, hisz látja őt a hal.
A horgász cselre készül, mert unja már
A csermelyt, felzavarja s na lám amire várt,
Már húzza tépi horgát a végén a végén ott a hal,
Jajj miért hogy mindig jól jár mindig célhoz ér ki csal.
Jajj miért hogy mindig jól jár mindig célhoz ér ki csal.