Halak

« Előző kép Következő kép »
Galótza, 75 centi
Beküldő: manitou
Eddig 8 hozzászólás érkezett.    Regisztráljon vagy jelentkezzen be új hozzászólás küldéséhez.
Létrehozva: 2011-12-15 15:52:38
Csatlakozott: 2010-08-11

Mani, Respect!

Létrehozva: 2011-11-20 21:49:45
Csatlakozott: 2010-06-08

Szép volt Mani !Gyönyörű hal !

Létrehozva: 2011-11-18 20:51:52
Csatlakozott: 2010-10-05

Gratulálok Mani!
Jó, izgalmas etap lehetett.
Miért nem szóltál....? Én fényképeztelek volna! ))

Létrehozva: 2011-11-17 15:26:06
Csatlakozott: 2010-05-04

Gratula még egyszer, gyönyörű hal!

Létrehozva: 2011-11-17 02:56:27
Csatlakozott: 2011-06-15

Köszi Fiúk !

Létrehozva: 2011-11-16 15:17:47
Csatlakozott: 2010-05-17

Gyönyörű! Gratulálok!


Létrehozva: 2011-11-16 10:13:27
Csatlakozott: 2010-06-01

Köszi az élménybeszámolót.
Nevéhez híven, élmény volt olvasni is. GRATULÁLOK, Le a kalappal Előtted!!!

Létrehozva: 2011-11-16 04:25:22
Csatlakozott: 2011-06-15

Sziasztok,

a hal fogásának története, dióhéjban;

múlt héten Bosnyákia felé vettük az irányt. Eső arrafelé sem nagyon esett, az Unac, a Ribnik, és
a Sanica is nagyon alacsony vízállással pöfögött, nehezen lehetett tisztességes pért fogni.
Kis víz, 10-es, hosszú előke, apró 20-22-es szárazlegyek, óvatos halak, kb. 10 méterre
lehetett megközelíteni őket. Large Tom volt az útitárs, csütörtök reggel csatlakozott Lenok
Béla nevű régi horgászbarátjával.
Pénteken a Sana várt minket, ez a nap a galócázásról szólt. Egy nagy pool-nál volt két durrantós kapásom
(két egymást követő dobásból) szürkület előtt, először semmi, másodszor egy pillanatra akadt...de csak egy pillanatra.
Utolsó nap a többiek a Sanicára terveztek kirándulást. Velük tartottam, de délután kettőkor indultam vissza a Sana-hoz.
Nagyon "beleláttam" a halat a vízbe, feltétlen szükségét éreztem, hogy újra rápróbáljak a galócára.
Végigdobáltam a kinézett partszakaszt, de nem történt semmi. A levegő közben nulla fokra hűlt, a légnyomás
szép csendben emelkedni kezdett. Az egyik dobásnál összegubancolódott a zsinór az alsó keverőgyűrű alatt,
pár méter zsinórt a vízben hagytam, amíg a mazzaggal' bíbelődtem. A hal a helyben tartott sztrímernek durrantott
oda, de most sem akadt. Nagyon agresszív volt, a második, majd a harmadik dobásra is odavágott, de eredmény nélkül.
Kész voltam, vettem pár mély levegőt...alig 24 óra alatt 5 kapás, kézzelfogható eredmény nélkül..
Ugyanaz a légy volt mint az előző napon, Puglisiból kialakított fej és test, csíkos bunny-ból készült farokkal,
a tegnapi kapások után trimmeltem a testet, mert arra gyanakodtam, hogy a kevéssé vágott EP miatt nem akadt a légy
rendesen. Úgy tűnt, ez a légy valamiért nem alkalmas, ráadásul elfogytak / elkoptak / szétszakadtak, stb. a galócázásra
kötött csalik. Nagyjából ekkor volt az a néhány pillanat, amikor a fehéret nem lehet a feketétől megkülönböztetni.
A dobozomban kezdtem kotorászni, Tivadartól kapott szürke csíkos, közepes méretű bunny akadt a kezembe. Kicseréltem
a két versenyzőt, és dobálni kezdtem. Háromnegyed hat lehetett, teljes sötétség, semmit nem láttam a dobásokból.
A sztrímert a másik part felé dobtam, a sodrás belekapott az intermediate zsinórba, majd kiegyenesedett a part előtt,
ahol álltam. Betámasztottam a botot a csípőcsontomhoz, jobbal marokra fogtam a markolat fölött egy kicsivel, és ballal
elkezdtem behúzni a legyet. Kb. 5 méterre lehetett, mikor egy viszonylag halk szürcsölő hang kíséretében elnehezedett a
kilences tipflexes (Orvis Helios) pálca. A bevágásra azonnal felrobbant a víz, a hal súlyos őrjöngésbe kezdett. A spicc
majd a vízbe görbült, két kisebb kirohanási kísérlet színezte a galóca intenzív fejrázását. Nagy és erős hal volt, de ekkor még semmit
sem láttam az előttem sodródó sötét folyó ajándékából. A legyezőszák használatát alapból elvetettem, a lipgrip szintén kockázatosnak tűnt.
Kb. félméteres vízben álltam, ide vezettem ki a halat, és itt már egy pillanatra láttam a sziluettjét is. Feltettem a fejlámpát, majd óvatosan
a part széléhez húztam a jószágot. Gyönyörű, 75 centi hosszú galóca bajuszcsontja mögül kellett a sztrímert kiakasztani. Egyedül voltam, amit abban a pillanatban nagyon bántam, szívesen fotózkodtam volna együtt ezzel a ritka szép jószággal....gyorsan készült néhány kép, majd két kézbe fogtam a zsákmányt, (súlyát 6-7 kilóra becsültem) és óvatosan egy kis pool-ba helyeztem.
A galóca fogása mindig valószínűtlen történet, de ez még valószínűtlenebbül ért véget. Miután elengedtem a halat, elindult a folyó felé,
de visszafordult, és a jobb lábam előtt megállt néhány pillanatra, mintha meg akarná köszönni, hogy elengedtem. Döbbenten álltam, a galóca pár percig kereste a neki megfelelő kijáratot, majd jellegzetes kígyózó mozgásával másodpercek alatt eltűnt az éjszakai, fekete vízben.

Jelenleg nincs online felhasználó.