Vadvíz vagy nem

Létrehozva: 2011-12-15 17:33:49
Csatlakozott: 2010-08-11

Szerintem egész jó csoportosítás ez......

Létrehozva: 2011-12-13 21:11:34
Csatlakozott: 2010-05-17

Természetesen ezt nem azért írtam, hogy bárkinek bármilyen örömét vagy sikerét kisebbítsem, csak egyszerűen így gondolom. Nem biztos, hogy helyesen.

Létrehozva: 2011-12-13 21:08:05
Csatlakozott: 2010-05-17

Időről időre előfordul, hogy valaki eldicsekszik egy-egy szép hallal és látom, hogy amikor nem a szerinte elvárható mértékben lelkesedek a fogásért, akkor valószínűleg azt gondolja, hogy irigységből nem örülök annyira, amennyire ő indokoltnak tartaná. Biztos ez is benne van, de én szeretném azt gondolni, hogy inkább bizonyos vizekből fogott halakat sokkal többre értékelek másoknál (akkor is, ha én fogtam őket ). Ma gondolkodtam ezen egy sort és arra jutottam, hogy négy kategóriába tudom betenni a horgászvizeket, a kihívás mértékének sorrendjében.
1. Olyan vizek, ahol csak a kiválasztott kevesek horgászhatnak, "közembernek" tiltott területek. Ezek vagy magántavak, ahol a tulajdonos nem horgásztat üzletszerűen, csak barátok, ismerősök, üzletfelek jutnak lehetőséghez (például Hahót is ilyen lett, ha jól tudom), vagy természetvédelmi területeken lévő vizek, ahol tilos a horgászat, de az "egyenlőbbek" azért néha mégis foghatnak egy-két halat. Szerencsére nekem is volt már lehetőségem ilyen vízen horgászni és szórakozásnak valóban elsőrangúak. Ezekben a vizekben általában 1.0-ás halak élnek, azaz úgy viselkednek, ahogy az a nagykönyvben, annak is az első oldalán meg van írva. Ott tartózkodnak, ahol az evidens haltartó helyek vannak, úgy, azt és akkor eszik, ami elvárható tőlük. Mivel csak természetes ellenségeik vannak, ezért a 21. századi horgászmódszerekre nincsenek felkészülve. Nem tanulták meg felismerni a műcsalikat, nincs természetes szelekció, az óvatlan, agresszív hal is tud szaporodni. Természetesen ezeken a vizeken is lehet betlizni, főleg ha nagyok, de legalább kiszámíthatóak a folyamatok. Azért szeretnék többször eljutni ilyen helyekre...
2. Telepített tavak, folyók. Csuka szempontjából például ilyennek gondolom az Ecsédi és a Szücsi tavat, pisztrángos vizek közül a Sava Bohinjkát. Itt bárki horgászhat, aki megveszi a napijegyet, van, ahonnan el is viszik a halat, de azt folyamatos telepítéssel, általában horogérett példányokkal pótolják. Az ilyen helyeken fogott halak általában össze vannak törve, szakadozottak az úszóik, látszik, hogy még nem heverték ki a lehalászás és szállítás sérüléseit. Persze itt van egy olyan ősállomány, amelyik túlélte a horgászokat, ezeknek viszont meg kell küzdeni a "friss hússal", ezért ők is óvatlanabbá kell, hogy váljanak, ha nem akarnak éhen maradni. Tulajdonképpen a Gacka is ilyen, de ott a brutális mennyiségű rovar miatt nagyon hamar kiokosodnak a halak (szerintem pár hét alatt), mivel gyakorlatilag nincs táplálékkonkurencia, mindenkinek jut bőven természetes táplálék.
3. C&R vizek, amiket nem telepítenek, például a Nagybivalyosi SII (?) tó, ahol a legnagyobb csukámat fogtam vagy az a szerb tórendszer, ahol múlt hétvégén voltam, sőt, tulajdonképpen a Ribnik is ilyen. Ezekben természetes viszonyok vannak, viszont bárki vehet engedélyt. Általában egy már meglevő erős törzsállományra épül a horgászat.Szerintem csak pár évig működhet a dolog olyan vizeken, amik előtte hosszú ideig el voltak zárva a horgászok elöl, vagy ragadozótilalom volt rajtuk. Itt általában nagy halak vannak, gyakran viszonylag kevés a táplálékhal, viszont mivel ezeknek a vizeknek és a jó fogásoknak hamar híre megy, ezért általában rengeteg a horgász. Így gyakran minden hal már többször  meg volt fogva, ez általában látszik is a szájuk körül. Mivel az állomány itt is kopik a C&R ellenére is, illetve a halak egy idő múlva olyan óvatosak lesznek, hogy nagyon nehéz átejteni őket, ezért előbb-utóbb az üzleti érdek miatt 2. kategóriás víz válik belőlük. Talán a fajok jellege miatt péres vizeken működik ez a szisztéma, de pisztrángnál, csukánál vagy feketesügérnél szerintem nem lehet hosszú ideig fenntartani ezt a helyzetet, kivéve ha kicsi a horgászok relatív száma. Vagy azért, mert óriási a vízfelület, vagy azért, mert drága a horgászat.
4. Természetes vizek, ahonnan elhordják a halak javát. Ilyen a Duna, a Tisza, a Balaton, a holtágak nagy része. Ezeken a vizeken csak az a hal marad életben és tud szaporodni, amelyik nagyon óvatos és/vagy nem az általános sémának megfelelően viselkedik. A többit egészen egyszerűen megeszik. Amelyik hal ezekben a vizekben nagyra tud nőni, az valószínűleg nem úgy, nem ott és nem akkor táplálkozik, ahogy elvárnánk, illetve sokkal óvatosabb, a horgászat során elkövetett hibákra sokkal érzékenyebb. Sajnos bármekkora dicsőség ezeken a vizeken halat fogni, sokszor elég frusztráló kapás nélkül dobálni napokat, ráadásul vannak helyek, ahol a halsűrűség is olyan kicsi, hogy egyszerűen nincs visszajelzés arról, hogy jól csináltunk-e mindent. Pár ilyen horgászat után kifejezetten jól esik az első három kategóriába eső vizek valamelyikén egy kicsit feltankolni élményekkel (bár gyakran ott sem könnyű sikert elérni), de azért nekem az igazi álomhal akkor is a dunai tízkilós süllő, vagy a tiszai tízes csuka.
Kicsit olyan janisan dogmatikus lett ez az iromány...
Vélemény?

« Előző oldal 1 |  2
Jelenleg nincs online felhasználó.